Gálja szerető volt. Nem volt szerencséje a házassággal. Harmincéves koráig vénlány maradt, aztán mégis úgy döntött, hogy keres magának egy férjet.
Eleinte nem tudta, hogy Pál nős, később azonban a férfi maga sem titkolta ezt a tényt, mihelyt rájött, hogy a nő kötődni kezdett hozzá és beleszeretett.
Gálja azonban egyetlen szemrehányást sem tett Pálnak. Ellenkezőleg: csak magát szidta ezért a kapcsolatért és a gyengeségéért, amit iránta érzett. Úgy érezte, kevesebbet ér másoknál, hiszen nem talált magának időben vőlegényt, az idő pedig csak telt.
Pedig a nő nem volt rossz: nem szépség, de kedves arcú, kissé telt alkatú, ami talán idősebbnek is mutatta. A Pállal való kapcsolata sehova sem vezetett. Nem akart szerető maradni, de elhagyni sem tudta Pált. Félt egyedül maradni.
Egy nap meglátogatta őt az unokatestvére, Szergej. A városban járt átutazóban, kiküldetésben volt. Néhány órára ugrott be a nővéréhez, mert rég nem látták egymást. A konyhában ebédeltek, úgy beszélgettek, mint gyerekkorukban: erről-arról, a mostani életről.
Gálja elmesélte a testvérének a magánéletét. Mindent úgy mondott el, ahogy volt, még sírt is egy kicsit.
Ekkor benézett Gáljához a szomszédasszony, és áthívta magához egy rövid időre, hogy megnézze az új vásárlásait. Gálja elment nagyjából húsz percre. Éppen ekkor csengettek. Szergej ment ajtót nyitni, azt hitte, Gálja jött vissza – az ajtót ugyanis nem zárták be…
Az ajtóban Pál állt. A testvér azonnal megértette, hogy ő Gálja szeretője. Pál teljesen zavarba jött, amikor meglátott Gáljánál egy termetes férfit atlétában, aki kolbászos szendvicset rágott.
– Gálja itthon van? – kérdezte Pál.
– Gálja a fürdőben van – vágta rá azonnal Szergej.
– Elnézést, de ön kicsoda neki? – nem tudott magához térni Pál.
– A férje vagyok. Élettársi kapcsolatban. Egyelőre… És maga milyen ügyben érdeklődik? – Szergej közelebb lépett Pálhoz, és megragadta a mellkasánál.
– Nem te vagy az a nős szépfiú, akiről Gálja mesélt? Figyelj ide. Ha még egyszer itt meglátlak, lelöklek a lépcsőn, értetted?
Pál kiszabadította magát Szergej szorításából, és sietve leszaladt lefelé.
Nem sokkal később Gálja visszatért. Szergej elmesélte neki a barátja látogatását.
– Mit csináltál? Ki kért erre? – sírta el magát Gálja. – Többé nem fog visszajönni.
Leült a kanapéra, és az arcát a kezébe temette.
– Igen, nem jön vissza, és ez így jó. Elég volt a sírásból. Van neked egy nagyszerű férfi a szemem előtt. Özvegy a falunkban. Az asszonyok nem hagyják békén a felesége halála óta, ő meg eddig mindenkit lepattintott.
Állítólag még egy ideig egyedül akar lenni. Szóval figyelj. A kiküldetésem után újra benézek hozzád, készülj fel. Együtt elmegyünk a faluba. Bemutatlak neki.
– Hogyhogy? – lepődött meg Gálja. – Nem, Szergej, én ezt nem tudom. Ki tudja, kicsoda… és miért mennék én oda csak úgy… Szégyenletes. Nem.
– Idegen férfival aludni szégyen, nem megismerkedni egy szabad emberrel. Senki nem rángat téged az ágyába. Menjünk, mondom, hiszen a feleségemnek, Ljubának születésnapja lesz.
Néhány nap múlva Gálja és Szergej már a faluban voltak. Szergej felesége, Ljuba az udvaron, a fürdőház mellett terített asztalt. A családi ünnepre eljöttek a szomszédok, barátok, és Szergej barátja is – az özvegy Alekszej. A szomszédok már régóta ismerték Gálját, Alekszejjel viszont most találkozott először.
A bensőséges együttlétek után Gálja visszatért a városba. Magában megjegyezte, hogy Alekszej nagyon csendes, szerény férfi volt. „Biztosan még mindig a felesége miatt gyötrődik. Szegény ember. Kevés az ilyen őszinte” – gondolta Gálja.
Egy hét múlva, hétvégén, csengettek. Gálja senkit sem várt. Kinyitotta az ajtót, és meglepődött: az ajtóban Alekszej állt, egy szatyorral a kezében.
– Engedje meg, Gálja, éppen erre jártam. Kimentem a piacra meg bevásárolni. Hiszen most már ismerjük egymást, gondoltam, benézek – mondta Alekszej kissé zavartan, előre betanult mondatát.
Gálja beinvitálta. A meglepetése nem múlt el, de teára hívta a vendéget, és kezdte sejteni, hogy a látogatás nem puszta véletlen.
– Nos, mindent megvett, amire szüksége volt? – kérdezte Galina.
– Igen, a vásárlás a kocsiban van. Ez pedig önnek szól – vette elő Alekszej a szatyorból egy kis csokor tulipánt, és átnyújtotta Gáljának.
Gálja átvette a csokrot, és felragyogtak a szemei. A konyhában teázva az időjárásról és a piaci árakról beszélgettek. Végül, amikor kiitták a teát, Alekszej megköszönte a vendéglátást, és készülődött az indulásra. Az előszobában lassan, kissé szétszórtan felvette a zakóját, felhúzta a cipőjét. Aztán, már szinte a küszöbön, hirtelen megfordult, és így szólt:
– Ha most elmegyek, és nem mondom el, soha nem bocsátanám meg magamnak. Gálja, egész héten csak magára gondoltam. Esküszöm. Belopta magát a szívembe. Alig vártam a hétvégét, és azonnal eljöttem. A címet Szergejtől kértem el…
Gálja elpirult, és lesütötte a szemét.
– Hiszen alig ismerjük egymást… – válaszolta halkan.
– Ez nem baj, egyáltalán nem baj. Csak az számít, hogy nem vagyok önnek ellenszenves? És tegeződhetünk?… Tudom, nem vagyok egy főnyeremény. Ráadásul van egy kislányom, nyolcéves. Most a nagymamájánál van.
Alekszej izgatott volt, a keze enyhén remegett.
– A kislány jó dolog. Az maga a boldogság – mondta Gálja álmodozva. – Mindig is szerettem volna egy lányt.
Alekszejt bátorították ezek a szavak: megfogta Gálja kezét, magához húzta, és megcsókolta.
A csók után Alekszej Gáljára nézett. A nő szemében könnyek csillogtak.
– Ugye nem vagyok kellemetlen neked? – kérdezte bizonytalanul. – Úgy tűnik…
– Nem, épp ellenkezőleg. Még magamtól sem vártam… Édes és nyugodt érzés. Nem veszek el senkitől semmit…
Attól kezdve minden hétvégén találkoztak. Két hónap múlva pedig Gálja és Alekszej összeházasodtak, és a faluban kezdtek élni.
Galina munkát kapott az óvodában. Egy év múlva megszületett a kislányuk. Így nőtt fel két kislány a családban: mindkettő szeretett és saját volt. A figyelemből és a szeretetből mindenkinek egyformán jutott.
Alekszej és Gálja pedig a boldogságtól csak fiatalodtak, a szerelmük pedig az évek múlásával egyre erősebbé vált.
Szergej az összejövetelek során gyakran kacsintott Galinára:
– Na, Gálja, mit szólsz, milyen férfit választottam neked, mi? Egyre szebb és szebb vagy. Rosszat én nem ajánlok – hallgass a bátyádra!
