Автор: admin

– Kislányom, gondolkodtam valamin… Minek nektek három szoba? Úgyis elég lenne egy is. Szofijka úgyis veletek alszik.

— Könyörgöm, leányom, szánj meg engem, már három napja nem ettem egy falat kenyeret sem, és egy fillérem sem maradt — könyörgött a nagymama az elárusítónak…

A híres sebészt sürgősen kihívták a műtőből egy várandós fejőlányhoz, aki hármas ikreket várt. Amit a ruhája alatt meglátott, az szó szerint megbénította…

— Egy gyerek valami szürke kis egértől nem kell nekem — vágta oda, és a kezébe nyomott egy köteg pénzt. Fogalma sem volt róla, hogy a sors máris kegyetlen megtorlást készít számára…

– Nem vagy a rokonságunk – mondta az anyós, és visszatette a húst a lábasba.

– Vegyenek magukhoz! Jó kislány leszek, ígérem! – Hiszen van nagynénéd, Marijkó… – A nagynéni azt mondja, gyermekotthonba adnak, ő már nem bírja tovább…

– Nem. Úgy döntöttünk, hogy jobb, ha nem hozod ide ebbe a lakásba a feleségedet és a gyereket. Sokáig nem fogjuk bírni a kényelmetlenségeket, és végül meg fogunk kérni titeket, hogy költözzetek el. – Aztán meg a feleséged mindenkinek el fogja mesélni, hogy mi egy kisgyerekkel együtt az utcára tettünk titeket.

– Add be a kislányt egy gyermekotthonba. Ott legalább megetetik és felöltöztetik. Talán még jobb is lesz neki ott…

– Léro – néztem egyenesen a lányom szemébe –, ez a lakás az enyém! A nagymamámtól kaptam, vagyis a te dédnagymamádtól, ha emlékszel rá. – És? – kérdezte Léra kihívóan. – És akkor mi van? – Nem lesz semmiféle lakáscsere.

„Tarts ki, nyuszikám. Lenkáék most zárják le a jelzálogot, ő a negyedéves prémiumra vár, aztán megoldjuk a dolgot. Csak a lányt sajnálom, de már nagy, meg fogja érteni. A lényeg, hogy ne idegeskedj, minden rendben lesz, csokiban fürdünk, ígérem.”