— Nem lesz esküvő. Sajnálom, de nincsen hozományod — jelentette ki szárazon a vőlegény. Veronika a szabóság térképezése után tért vissza, karcsú kartondobozhoz szorítva a mellkasát. A dobozban egy ruha feküdt — könnyű csipke, hosszú uszály, szaténszalag, amelyet valaki szeretettel kötött meg. Két hónappal ezelőtt választotta ki, és azóta a csendes, tiszta boldogság előízével élt. Úgy tűnt neki, hogy csak egy karnyújtásnyira van tőle, elég csak elérni az ajtóig.
— Más gyerekek, és az eltartásukra nem fizettem be — Karina nem értette a férjét, miért vette a nyakába ezt a terhet. — Artem… nem tudok felkelni. Egyszerűen nem megy. A lábaim olyanok, mintha nem is az enyéim lennének, mintha elzsibbadtak volna.
— Pénzt követsel az általam vásárolt élelmiszerekért? Csak nem hallottam félre valamit? – kérdezte az anyósától. — Fogalmad sincs, amibe belekevertél! – az anyós szavaktól fulladozva bökött az asztal felé az ujjával. – Vendégeket hívtam, szégyenkeznem kell az emberek előtt, hát te mit hoztál ide?!
Luszja kövér volt. Harmincéves volt, és százhúsz kilót nyomott. Valószínűleg valamilyen betegsége volt, anyagcserezavara vagy még valami olyasmi. Luszja egy Isten háta mögötti, isten háta mögötti kisvárosban élt. Kivizsgálásra elutazni a szakemberekhez a világ végére messze is volt, meg drága is.
## A csavargó nőnket a halottasházba küldték, de az orvos felismerte benne a gyerekkori barátját Az ügyeletes orvos, miután megvizsgálta a pácienst, fáradtan nyújtózkodott egyet, és az ablakhoz lépett. Az utcán nagypehelyben hullott az első hó. A doktor rágyújtott, majd a műtőssegédhez fordult: — Mit is csinálunk majd? Már tiszta jég, semmi értelme bíbelődni vele.
A házmesternő ki akarta dobni a régi szekrényt a szeméttelepre. Amikor kinyitotta, úgy felugrott, mint akit leforráztak.
— Vigyétek innen ezt a **CSavargót**, — vigyorgott a főorvos. És ekkor a fiatal kolléganő megdermedt. A férfi nyakán meglátott egy olyan jelet, amelyet még gyermekkorából ismert.
A férjem a Cancunból küldött nekem egy üzenetet: „Elmentem a legjobb barátnőddel. Nem jövünk vissza.” Két szóval válaszoltam. „Sok szerencsét.”
A férjem családjának összejövetelén a nevelt lányom a kezembe nyomott egy papírtányért, és hangosan bejelentette: – A személyzet a konyhában eszik.
Két nappal az esküvőnk előtt beNyúltam a vőlegényem gyermekkori kanapéja mögé, hogy felvegyem a leejtett telefonomat. Ehelyett valami olyan megdöbbentőt találtam, hogy bezárkóztam a fürdőszobába, és hívtam a rendőrséget.