Interesting

— Tehát… a saját házamban egy leeresztett matracon kell aludnom a verandán, mert ti így döntöttetek a kis kényelmes csevegőcsoportotokban?!

— Polina, megőrültél?! Szó sem lehet táborról! Csomagoljanak, és jöjjenek ide a kertbe segíteni! — anyám határozott, ellentmondást nem tűrő hangja úgy csengett a kagylóból, mintha már osztogatná is a parancsokat.

— Anya! Apa! Megjöttünk! — csengett végig a lakáson Vityának, Larisza és Sztyepan egyetlen fiának vidám hangja. A kisfiuk, a kis napsugaruk, aki egykor egy mókás kisnyuszi és védtelen kiscica volt, hirtelen egy teljesen felnőtt, széles vállú ifjúvá cseperedett. És íme, ma először hozta haza a kedvesét, hogy bemutassa a szüleinek.

– Nem, Vasyu. Ennek a lakásnak én vagyok a tulajdonosa. Kizárólag én. Te pedig csak azért lélegezhetsz és alhatsz itt, mert én megengedem. Értetted?

Elveszítette az orvosi engedélyét, és egy menhelyen élt, ahol levest főzött a hajléktalanoknak. Senki sem sejtette volna, hogy egy éjszaka az az ajtó kopog be, amelyik tönkretette az életét.

Egy gyermektelen nő nem félt a pletykáktól, és örökbe fogadott egy árván maradt csecsemőt, akit az egész falu átkozottnak tartott. A tette az egész környéket felbolygatta, de ami évekkel később történt…

Találtak egy férfit a folyónál, emlékezet és iratok nélkül — üres fejjel, de aranyat érő kezekkel. Amikor azzal kezdett el bíbelődni, amire a feje nem emlékezett, a helyiek egyszerűen megdöbbentek.

A takarítónő a csecsemőjével együtt aludt el a kórházi ágyon. Amikor a milliárdos munkaadója berontott hozzá, olyan cirkuszt rendezett, hogy a nővérek a mai napig csak csuklanak a döbbenettől.

— Semmilyen dokumentumot nem áll szándékomban aláírni. És a lakást sem fogom nektek ajándékozni — jelentette ki Lara az anyósának a közjegyzői irodában. — Írja alá itt — mondta a közjegyző, és odacsúsztatta a papírokat Lariszának.

— Hogy mi vagyok én neked, egy bejárónő, akinek történetesen saját lakása is van? Még meg sem kérted a kezem! — tette pontot a mondat végére Katja. — És a kávé még mindig nincs kész? — vetette oda ingerülten Gyenyisz, miközben az ujjaival dobolt az üres bögrén. — Egy normális nő amúgy is korábban kel a párja kedvéért.